A Pápa melletti kis településre apósomat kértem meg hogy vigyen el a vásárlás helyszínére. Az eladók kiköltöztek az autóból és előkészítették az adásvételi szerződést, valamint az megmaradt átadandó kellékeket. Meglepő módon az elsősegély doboz és egy pár tartalék felni, és egy tetőcsomagtartó járt az autóhoz. A pótkulcsra rá kellett kérdezzek, amit kisebb keresgélést követően megtaláltak. Mivel sötétedett már apósom hazaindult. Én kifizettem az autó árát majd a tulajdonos még lefényképezkedett az autóval utoljára. Látszott rajta, hogy megviseli a szakítás, és kicsit sajnálja, hogy meg kell váljon tőle. Megígértem neki, hogy jó gazdája leszek.

Miután elrendeztük a dokumentációs kérdéseket, eljött a pillanat, hogy megkezdjük első közös utunkat hazafelé. Mivel nem tudtam, hogy az elkövetkezendő időszakban tudom-e használni a járművet nem szándékoztam pályamatricát venni a járműre, így a Waze segítségét hívtam, hogy keresse meg az optimális útvonalat hazafelé.
A javaslata egy kellemes 160km-es 2 óra 8 perces út volt.
Itt eszembe jutott a nem működő km-óra, amit a műszerfalra helyezett telefonommal igyekeztem helyettesíteni.
A világításokkal minden rendben volt ezt indulás előtt ellenőriztem. Világít, villog, ahol kell, és a féklámpa is teszi a dolgát. Üzemanyag félig, motor jár, kezdjük meg a késő délutáni estébe nyúló utazást.

Elindultam hazafelé, és ismerkedtünk egymással. A negyedik, ötödik fékezés és kanyarodás után már kezdtem érezni mit és hogyan kedvel az autó. Az első érdekes tapasztalatom az volt, hogy a külső visszapillantó tükrök amint átléptem a kb. 55km/h-s sebességet a menetszéltől becsukódtak. Sebaj, majd meghúzzuk a csavart otthon, ami a csuklót tartja. Mikor szükségem volt rá kinyúltam az amúgy is lehúzott ablakon (nyári este lévén), és igazítottam rajta. Kezdtem érezni a 40 éves szívódízel hátrányait és korlátait, így hazafelé, hogy ne érezzem úgy, hogy szenved a motor egy 65-70 km/h-s sebességgel haladtam, figyelembe véve a ki-tudja milyen állapotú vezérműszíjat és az erősen elhasznált motorolaj tulajdonságait.

Faluban nem volt probléma, mert az 50-es tempót stabilan tudta hozni az autó, itt fel tudtam venni a forgalom dinamikáját, és volt egy olyan érzésem, hogy több szem megakad az autón, mint az aktuálisan megszokott autó felhozatalon.
Lakott területen kívül már inkább zavaró körülmény voltam a 90 km/h-t meg sem közelítő haladásommal, főleg a nagyobb tehergépjárműveknek kerültem az útjába, őket igyekeztem elengedni, hogy könnyedén megelőzzenek.

Gondoltam rápróbálok a működőképesnek abszolút nem tűnő kazettás autórádióra is. Legnagyobb meglepetésemre bekapcsolt és rádiót tudtam hallgatni hazafelé:

A hangzásbeli élményről inkább nem nyilatkoznék, főleg hogy többnyire csak a jobb oldali hangszóró volt még képes bárminemű hangot kiadni magából.

A vízhőfok mutató visszajelzője időnként villogott, de nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, ugyanis a hűtővízszint és a hőfok is rendben volt, mellesleg ha a reflektort bekapcsoltam a villogás megszűnt. Ez is árulkodik némi elektronikai problémáról.

Idő közben elkezdett sötétedni is, ekkor tűnt fel, hogy a műszerfalon a megmaradt működő visszajelzésekből (vízhőmérséklet, és üzemanyag szint) már semmi sem látszódik, mert a belső tér világítása semmilyen szinten nem működött. Miután besötétedett, csak a telefonom gyenge fénye világított az utastérben.

Idő közben otthonról rám telefonáltak, hogy minden rendben van-e. De hamar megnyugtattam mindenkit, hogy minden rendben csak nem tudom a megszokott átlagsebességet hozni a hazafelé úton. Biztonság kedvéért egyszer megálltam újra ellenőrizni, hogy minden világítás megfelelően működik-e a járművön. Szerencsére ezzel nem volt probléma, így folytathattam az utam.

Innentől kezdve már nem ért újabb meglepetés, és szerencsésen, de kellően későn megérkeztem és betolattam az új szerzeménnyel udvarunkba.