Jó idő van, kezdjünk pár aprósággal:

• Cseréljünk spirált, mert tök jó lenne tudni mennyivel megyünk.
• Nézzük meg milyen állapotban van a pótkerék.
• Tegyük rendbe kicsit a belső teret, nézzük meg mi maradt az autóban.
• Szabaduljunk meg a borzalmas üléshuzatoktól.
• Tüntessük el a szemetet, mert az akad még benne.

 Első körben kipakoltam belőle mindent, ami mozdítható, és egy porszívózással igyekeztem a több éves kosz mozdítható részétől megszabadulni.

Kiszereltem a üléseket ami meglepően nehezen mozgott a sínen a több éves kosz lerakodástól. Némi mechanikai alkalmazása is szükségessé vált, hogy a WD-40-el belocsolt sínek egyáltalán megmozduljanak. A vezető ülést megszabadítottam a kellemes '90-es évek elején illendően rávarrt bútorszövettől, és szomorúan konstatáltam, hogy az ülés szivacsállománya szinte nem is létezik, helyenként random szivacsok és zacskók voltak betömködve az üléshuzat alatt. Az ülés mechanikája szintén nem működött, így az ülés alatti rekesz hozzáférhetősége megkérdőjelezhetővé vált. Illetve az a tény is hogy, ami ott található, az mikor került oda. A jobb oldali dupla ülés szivacsozása és gyönyörű barna műbőr huzata viszonylag épnek mondható. Az ülés szintén nem mozdult a síneken semelyik irányban sem.

A kézifék gumiharangja alatt volt beszorulva egy kis meglepetés, ami az autó Magyarország előtti pályafutására is utalt. Az ülés alatt mumifikálódott megfelelően tartósított félbeharapott téliszalámi is előkerült. Azt nem sikerült róla megállapítani, hogy sima vagy paprikás a felettébb vastag rárakódott porréteg miatt.

A korábbi vizsga adatlapok kilométer állását a felettébb korrodálódott kilométer spirál igazolta. Elég nehezen sikerült kioperálni a felázott, felrohadt spirálmaradványt. A tény, hogy a tengelysapka, amiben a spirálnak végződnie kellett nem volt alkalmas a spirál négyzetes fejének fogadására, ami azt jelenti, hogy a bal oldali keréken is jobb oldali sapka volt. Ez is arra enged következtetni, hogy tervben sem volt sosem a km óra megjavításának gondolata. Érdekelne mi alapján cseréltek benne olajat, ha a hátrahagyott kilométerek nem kerültek rögzítésre, és pedánsan vezetett menetlevelet sem találtam az autóban.

 A műszerfal burkolatának levételével az óracsoport állapota is mélyebben megismerésre került. Valamiféle piros széles ragasztószalaggal volt pótolva a letört rögzítő fülek hiánya és néhol önmetsző csavarral is igyekeztek az eredeti csavarhelyeket pótolni. Az önmetsző csavarok helyét gondosan választották ki, hogy véletlenül sem helyezkedjenek el szimmetrikusan.

 Az óracsoport elektronikájáról sajnos beszélni nem is érdemes, felettébb megviselt állapotban van, és nem hiszem, hogy csere nélkül jobb működésre bírható. Az üzemanyag szint jelzése és a vízhőfok kijelzése az, ami megbízhatóan működött az óracsoportban.

Szerencsére a jobb oldali ülések mögött kis meglepetés is akadt. Mondjuk számítottam rá, hogy fogok találni ilyen jellegű meglepetéseket. Az ülés mögötti lemez egy kissé átjárható. Ez a ráragasztott padlószőnyeg eltávolítása után vált elérhetővé.

Csodálatos minőségben elkészített és felcsavarozott plafon huzat árulkodik az korszak alapanyag választási lehetőségeiről. A retro bútorszövet egy farostlemezre tűzve került az autó plafonjára, és a mögötte polisztirol állmennyezet darabokkal volt pótolva a szigetelés. Az ablakok sötétítőfóliája sok helyen sérült, ami erősen lecsökkentette az esztétikai értékét, nem beszélve arról, hogy nem is lehettek soha buborékmentesen felhelyezve.

Egy pár órára ózonos szagtalanítást is alkalmaztam a belső térben, de úgy látszik, hogy az uralkodó szagokat nem sikerül elűzni az autóból. Hiába, 39 év nyomot hagy.