Eljött az idő, hogy kicsalogassam a régi CS kódú 1.6 D motort. Ez a motor nagyon befészkelte magát az autóba, hiszen majdnem 40 évet töltött el ebben a kasztniban. Tényleg úgy tűnik, hogy soha sem volt kiemelve még innen. Először a hűtővizet kellett leengedjem, amit egy vödörrel fogtam fel a széthúzott előremenő csőnél. A hűtővíz csövek rendesen rá voltak gyógyulva a csatlakozásokra, kicsit küzdős volt megszabadítani őket a motortól. Amíg a víz csordogált, leszedtem a légszűrőházat, és a minimális elektronikai csatlakozástól is megszabadítottam a motort. Ebből nem volt valami sok:

• Vízhőfok szenzor vezetéke
• Olajnyomás kapcsoló vezetéke
• Üzemanyag elzáró szelep vezetéke
• Önindító csatlakozása
• Generátor csatlakozása
• Izzítók elektromos csatlakozása

Lássuk be ez az AHU motorhoz képes elég csekély mennyiség.

Miután a hűtővíz ami kikívánkozott kifolyt a csövekből, nekiállhattam az olaj leeresztésének is. Gondoltam milyen egyszerű lesz ez a művelet, de nem. Az 50 fokban döntött motor olajteknőjén három leeresztő csavar is akad, gondoltam valamelyik csak megadja magát, de sajnos mindegyik csavarfej mérhetetlenül el volt nyalódva, hogy semmilyen szerszámmal nem bírtam őket kicsavarni. Ezért egy idő után feladtam a próbálkozást, de ennél a típusú motornál az olaj betöltése nem a szelepfedélen keresztül történik, hanem egy cső csatlakozik közvetlenül az olajteknőhöz, és a rendszámtábla mögötti kis ajtócskán lehet betölteni rajta keresztül az olajat. Ez a kivezetés, csavarkötéssel csatlakozik az olajteknőhöz, és szerencsére az olajteknő legmélyebb pontján.Ezért azt a megoldást választottam végül, hogy a betöltő nyílás csövétől szabadulok meg és ezen keresztül eresztem le az olajat. A belegyógyult csavarokkal majd később foglalkozom. Olajnak már nem igazán nevezhető kerete szirup folyt ki a nyíláson. Ez is azt a gyanúmat igazolja, hogy csere itt nem sűrűn volt, inkább csak utántöltés.

A kipufogó és a leömlő csatlakozásától jobban féltem, de ez meglepően könnyen oldható volt. Mondjuk a négy csavarból kettő már teljesen megsemmisült a korróziótól, így a maradék kér csavar némi csavarlazító hatására megadta magát. A kipufogó másik két rögzítési pontját is könnyedén kicsavartam, és ezzel más a kipufogó sem volt útban a motor távozásához.

Az elképzelés az volt, hogy a motort majd felfelé emelem ki, de a gravitáció ellen dolgozni nem mindig érdemes. Az autóval úgy parkoltam le, hogy a  motortér alatt legyen elegendő hely ahhoz, hogy alatta kihúzható legyen a motor.

Leoldottam a váltó rögzítő csavarjait és a lehúztam a kuplungról, majd egy spaniferrel rögzítettem hogy ne a féltengelyeken lógjon a váltó.

A motort felkötöttem, hogy ha bármerre mozdulni akar akkor a kötés megtartsa. Elkezdtem leoldani a jobb oldali motortartó csavarjait. A három csavarból kettő könnyedén megindult, de a harmadik eléggé megmakacsolta magát. Ehhez kicsit erélyesebb erőkart kellett alkalmazzak, némi káromkodás kíséretében, ami mint ismerjük a kifejtett erőt megnöveli. Kezdtem úgy érezni, hogy az idő nagy része azzal meg el, hogy berohadt, megszorult és elnyalt csavarokkal küzdök. A bal oldali motortartóhoz nem fértem hozzá olyan könnyen, ott szükséges volt a motortartó bakról leoldani a csavart és a motortartó csővel együtt lecsavarozni. Így valamivel több hely is keletkezett a kiszedéshez. Így a felpolcolt és kikötözött motort már könnyen letáncoltattam a talaj szintjére. Természetesen a mozgatás során némi hűtővíz még kicsordogált innen onnan. A motort rácibáltam a békára majd a műhelyasztalra felemeltem, ugyanis a CS motort nem engedhetjük el ennyivel, mert néhány alkatrészére még szükségem lesz az AHU motor átalakításához.

A motor kiszerelés küzdelmeit nem dokumentáltam olyan részletesen fényképekkel, mert mint említettem küzdöttem a kötőelemekkel. Meg hát azért valljuk be ez nem is olyan érdekes.

Néhány fotó azért készült: